A német városok nagyság szerinti sorrendjében Frankfurt am Main éppen Stuttgart előtt, az ötödik helyen található a maga 690 000 lakosával. Frankfurt a Rajna-Majna régió központja, és Hessen tartomány fővárosa is lehetne, de közigazgatásilag csak a szomszédos városoknak jutott szerep. Az azonban vitathatatlan, hogy pénzügyi szempontból Frankfurt a világ egyik legfontosabb centrumának számít.
A város arról is nevezetes, hogy légikikötője Németországban a legforgalmasabb, Európában pedig a londoni Heathrow és a párizsi Charles de Gaulle után a harmadik helyen áll, de világviszonylatban is a tizenkettedik pozíciót foglalja el. A légikikötőhöz külön vasúti csomópont tartozik. Egy föld alatti állomáson, három vágányon a regionális vonatok közlekednek. A termináloktól távolabb, az autópálya mellett kapott helyett a négyvágányos távolsági pályaudvar csarnoka. A Rajna völgyében közlekedő távolsági vonatok egy része csak itt áll meg, a főpályaudvart nem is érinti.
A frankfurti repülőtér távolsági pályaudvarának peronja
A frankfurti főpályaudvar a stuttgartihoz hasonlóan egy fejpályaudvar. Az acélcsarnok üvegtábláin át már látszódnak a felhőkarcolók, melyek európai városoknál kissé talán szokatlan módon, mégis érdekes hatást keltve a belváros képét olyannyira meghatározzák.
A frankfurti főpályaudvar csarnokszerkezete a mögötte felsejlő felhőkarcolókkal
A frankfurti főpályaudvar
A főpályaudvar a legkülönfélébb kötött pályás közlekedési eszközök csomópontja. A regionális és távolsági vonatok mellett S-, U- és Straßenbahn vonalak találkozási pontja is. Mindezek a Németországban megszokott alapokon nyugvó közlekedési rendszerré kapcsolódnak össze, némi regionális sajátossággal.
S-Bahn
Az S-Bahn rendszeren jól tükröződik Frankfurt központi fekvése a régióban. Az S-Bahn Rhein-Main súlypontja egyértelműen Frankfurt, a főpályaudvart mind a 9 vonal érinti. A két itt végállomásozó vonalon kívüli járatok a négyvágányos, föld alatti S-Bahn állomásra érkeznek, és innen a belváros alatti S-Bahn alagúton át közlekednek a régió keleti része irányába.
Az S-Bahn hálózat nyugati irányba a Rajna partján fekvő Wiesbadenig, a tartományi fővárosig, valamint a vele szemközt fekvő Mainzig, Rheinland-Pfalz fővárosáig terjed. Délen Darmstadtig, keleten pedig Hanauig érnek el a vonalak.
Az S-Bahn Rhein-Main hálózatán a DB ugyanazokat a kocsikat közlekedteti, mint a stuttgarti hálózaton. A mai S-Bahn-rendszer indulása óta, azaz a 70-es évek elejétől kezdve az ET 420-as sorozatú motorvonatok futottak mindkét városban. A 90-es évek végétől megjelenő 423-as, majd a 2013-től közlekedő 430-as sorozat szerelvényei 2014 végére váltották le a 420-as motorkocsikat. A stuttgarti 420-asok egy része éppen Frankfurtba került, míg 2014 novemberében végleg be nem fejezték itt is a szolgálatot.
423-as kocsival közlekedő S3 a főpályaudvaron
2014 nyarán még könnyedén lehetett találkozni egy-egy 420-as kocsival is, pl. az S8-as vonalon.
420-as kocsival Hanau felé közlekedő S8 a főpályaudvaron 2014-ben
U-Bahn
A belvárost és a közvetlen elővárosokat érintő kötött pályás közlekedési koncepció tekintetében Stuttgart és Frankfurt különböző utakat járt be.
Az alapprobléma tulajdonképpen ugyanaz volt, vagyis hogy a közúti közlekedés növekedésével szűkösnek bizonyult az utcák kapacitása, így a kötött pályás közlekedés föld alá helyezésével kívánták egyrészt a közösségi közlekedés kapacitását növelni, másrészt a felszíni közlekedési útvonalakat legalábbis a sínektől tehermentesíteni.
Stuttgarttól eltérően azonban Frankfurtban az egységes Stadtbahn rendszer nem valósult meg, mert itt a villamosról végül nem mondtak le teljesen, így villamos és metró egymást kiegészítő rendszert alkot a városban.
Az U-Bahn hálózat kiépítése a kötött pályás közlekedési tengelyek föld alá helyezésével kezdődött a belvárosban, és ezzel összesen négy tengely mentén szerveződő metróhálózat alakult ki. Az azonos tengelyen közlekedő járatok a belvárosban közös alagútban közlekednek, és vonalvezetésük az elővárosokban ágazik szét.
Az A-tengely észak-déli irányú és az U1, U2, U3, U8 járatok közlekednek rajta. A B-tengely (U4, U5) és C-tengely (U6, U7) kelet-nyugati irányú. Ezek egymást és az A-tengelyt is keresztezik. A városközpont lényegében a három tengely által alkotott háromszögben található, ahol valamely vonal gyalog is viszonylag könnyen elérhető.
A negyedik, D-tengely teljesen sosem épült ki. Ez egy az A-tengelyt az északi elővárosokban keresztező, szintén észak-déli tengely volna. A befejezés politikai okokból jelenleg nincs napirenden. A megépült szakaszokat az U1, U4, U8 és U9 járatok érintik. Ezeket a részeket szokás az A- és B-tengelyekhez is sorolni.
A frankfurti U-Bahn kocsiállománya rendkívül változatos. Az egyetlen fix paraméter a festés, ami a villamosoknál és autóbuszoknál is egységes türkiz szín.
Ma is közlekednek a hetvenes évek óta futó U2-kocsik, elsősorban az U4 vonalon. A kocsik formavilági a mai napig kívül-belül a korszak szellemét őrzi.
U2-es sorozatú kocsival közlekedő szerelvény az U7 vonalon. Szétkapcsolás előtt a Schäfflestraße megállóban.
Egy U2-es sorozatú kocsi belseje
A többi vonalon az U3, U4 és U5 széria szerelvényeivel találkozhatunk. Az U4-es szériáig a német DÜWAG szállította a kocsikat, a 2008 óta futó U5 széria már a Bombardier gyártmánya. Az U5 csuklós, mozgáskorlátozottak utazását segítő és kerékpárok szállítására is alkalmas kialakítása már a legújabb kor utazási igényeit elégíti ki.
U5 sorozatú szerelvény az U8 vonalon a Willi-Brandt-Platzon
Belső kép egy U5 sorozatú szerelvényről
Az állomások által lehetővé tett szerelvényhosszt csak csúcsidőben használják ki, azon kívül a szerelvények különböző kocsihosszúságban közlekednek. Érdekesség, hogy az U5 elméletileg alkalmas az U4 szériával való összekapcsolásra. Ezt bár tesztelték, az utasforgalomban soha nem került alkalmazásra.
Az U-Bahn állomások alapvetően magas peronos kialakításúak, és a szerelvények is ehhez igazodva készültek. Az U5-ös vonalon azonban a mai napig nem történt meg az összes állomás (korábbi villamosmegálló) átépítése, így a mélyállomások magas peronjait és a külvárosi alacsony peronokat is ki kell tudnia a szerelvényeknek szolgálni. Erre a célra a Ptb típusú szerelvények a mai napig forgalomban vannak ezen a vonalon. A P típus eredetileg a villamos-U-Bahn vegyes üzemre a hetvenes években beszerzett sorozat volt. A Pt típus ennek a lenyitható lépcsővel felszerelt változata volt, amely a magasított peronokat is képes volt kiszolgálni. A megmaradt Pt-kocsikat végül kitolható belépővel is felszerelték, így született a Ptb típus. A belépőre azért van szükség, mert a villamosok (így a P-kocsik) keskenyebbek az U-Bahn szerelvényeknél, így a Pt-kocsiknál túl nagy volt a távolság a peron és a szerelvény között.
Az U5 vonalon közlekedő Ptb-szerelvény a kocsi és a peron közötti rést áthidaló, utólag felszerelt belépővel, azaz a "virágládával" a főpályaudvarnál
Villamos
A belvárosi villamoshálózat megmaradása a városlakóknak köszönhető, akik a 80-as évek második felében tiltakozásba és aláírásgyűjtésbe kezdtek a belvárosi vonalszakaszok felszámolása ellen. Így végül a város és a régió vezetése beadta a derekát, és a villamos a 90-es évektől újra a hosszú távú közlekedési koncepció része lett.
A mai vonalhálózat központi része egy gyűrű, amely a Majnával többé- kevésbé párhuzamos egy-egy szakaszból, és az azt egy-egy hídon keresztül összekötő részekből áll. A Majnától északra futó szakasz a városközponton, a felhőkarcolók között halad. Ez az ún. belvárosi vonal (Altstadtstrecke). A déli szakasz a világháború előtti arculatot jobban megőrizni tudó Sachsenhausen városrészt szeli át. A legnagyobb vonalsűrűségű szakasz a gyűrű nyugati oldala, amely a főpályaudvart is érinti.
A központi gyűrűn mind a tíz villamosvonal áthalad valamilyen formában. Az úgynevezett átmenő vonalak a városközpont két különböző oldalán található városrészeket kötik össze, és közben áthaladnak a belvároson. A vonalak fele ebbe a kategóriába tartozik (11, 12, 16, 17, 18).
A belvárosi villamosvonal a Williy-Brandt-Platz megállóhelynél, az Európai Központi Bank (régi) székháza előtt
Az úgynevezett ráhordó vonalak viszonylag közeli külvárosi részeket kötnek össze egy fontos belvárosi csomóponton keresztül. A két ág lényegében független egymástól, a cél egy-egy ágon a belvárossal való kapcsolat megteremtése, a két végponti terület közötti utazások száma elhanyagolható. A ráhordó vonalak szerepe elsősorban a sínmentes belváros koncepciójában volt jelentős. Mára csak egy képviselője maradt a kategóriának, a 21-es vonal.
A tangencionális vonalak a belvárost egy viszonylag rövid szakaszon érintik, a legfontosabb közlekedési csomópontokon jellemzően nem haladnak keresztül. Két vonal, a 14-es és a 15-ös tartozik ebbe a csoportba.
Az úgynevezett mentesítő vonalak kategóriájába szintén két járat tartozik. A 19-es vonal csak tanítási napokon, az iskolakezdéshez és a tanítás befejezéséhez időzítve közlekedik néhány alkalommal. A 20-as vonal a stadionban tartott rendezvényekhez, futballmeccsekhez kapcsolódóan jár.
A villamosvonalakon ma két kocsitípus, az R- és az S-széria szerelvényei közlekednek. A frankfurti villamostípusokat az "A" betűtől kezdve jelölik, és a P-szériával lezárult egy nagy korszak a frankfurti villamos történetében. A P-széria Ptb nevű kocsijai ugyan még közlekednek az U5-ös U-Bahn-vonalon, de a villamosoknál az R-szériával az alacsony padlós szerelvények időszaka érkezett el. Ehhez a típushoz köthető a frankfurti villamos újjászületése is, hiszen a belvárosi villamos megtartásáról hozott döntés következményeként került sor 1993-ban a forgalomba állítására. Mindezen túl pedig ezeken a szerelvényeken jelent meg először a ma a frankfurti tömegközlekedésben oly jellegzetes türkiz szín.
Egy R-szériás villamosszerelvény a 12-es vonalon a főpályaudvarnál
A Siemens által éppen akkoriban átvett Düwag gyár szerelvényei műszakilag nem bizonyultak igazán sikeresnek. Így az első 40 kocsi szállítása után az R-széria beszerzése lezárult, és 2003-tól megkezdődött az S-sorozat szállítása, mely a Bombardier gyár terméke. Ebből a szériából eddig 74 darab érkezett a városba.
S-szériás szerelvények haladnak egymás mögött a Dreieichstraßén
Egy S-sorozatú villamosszerelvény belső képe
Az összeállítás végén még néhány kép a frankfurti tömegközlekedés további alkotóeleméről:
A városi buszok is türkiz színben pompáznak. Itt a 36-os járat halad a régi hídon (Alte Brücke)
A jellegzetes szín a jegyárusító automatáknál sem maradhat el...
... sőt a villamosmegállókat jelző oszlopoknál sem.
Itt a Frankensteiner Platz megállóhely
Források:
http://www.rmv.de
http://de.wikipedia.org/
