Stuttgartban a leggyorsabb és legpraktikusabb közlekedési eszköz a Stadtbahn. Rövid idő alatt, legfeljebb egy-két átszállással eljuthatunk vele a város szinte minden pontjára, ahol dolgunk akadhat.
13 vonalon róják naponta a Stadtbahn szerelvényei a várost, további 2 vonalon pedig nagyobb rendezvények alkalmával közlekednek. A város centrális jellegű közlekedési hálózatának, és a Stadtbahn-vonalaknak a belvárosi szakaszon fonódó vonalvezetésének köszönhetően tíz vonal megállóiban felszállva egyből a városközpontba juthatunk. Csupán három vonal biztosít keresztirányú kapcsolatokat a centrum érintése nélkül.
A stuttgarti Stadtbahn - sok más német városhoz hasonlóan - a villamosból nőtte ki magát. A második világháború után kibontakozó fejlődés egyik folyományaként mind jobban növekedésnek indult az autóforgalom, a városi utcák áteresztőképessége azonban értelemszerűen csak korlátozott mértékben tarthatott ezzel lépést. A 60-as években kibontakozásnak indult koncepció szerint a kötött pályás tömegközlekedés kapacitásának fejlesztése irányába, és a városi vasutak föld alá terelésével próbálták az utcákat tehermentesíteni. 
Az U15 és az U5 a föld alatt találkozik a Charlottenplatz megállóban
Így tehát első lépésként a belvárosi villamossíneket Stuttgartban is egyszerűen elásták az utca szintje alá. Az alagutakat itt úgy alakították ki, hogy az 1000 mm-es nyomtávon, 2,2 m széles szerelvényekkel közlekedő villamosoknál nagyobb, normál nyomtávon, 2,9 m széles kocsikkal közlekedő metró is kényelmesen elférjen bennük, és a vonalak szintbeli kereszteződéseit is lehetőleg elkerülték a föld alatt. A metróüzem kiépítésére azonban végül nem került sor, ugyanis a város a Stadtbahn-koncepció megvalósítása mellett döntött. Ezt a legtöbb német várossal ellentétben egységes rendszerré sikerült fejleszteni, így itt nem találkozunk a sok más német nagyvárosra jellemző, többféle megoldást ötvöző kötött pályás közlekedési rendszerrel.
A Stadtbahn-rendszer több, mint a villamos, de kevesebb, mint a metró. Ahol erre lehetőség volt, ott a zárt pályás kialakításra, valamint - a külvárosokban is, illetve főleg nagyforgalmú részeken - föld alatti vonalvezetésre és a szintbeli keresztezések elkerülésére törekedtek. Az autóközlekedéstől való függetlenség így nem akkora, mint a metró esetében, de lényegesen nagyobb, mint az átlagos villamosvonalak esetében. A szerelvények mérete tekintetében is elmozdulás történt a metró irányába, hiszen a méteres nyomtáv feladásával a normál nyomtávra tértek át, és a 2,65 m-es kocsiszélesség is nagyobb a korábbi villamosokénál, de elmarad a metróétól.
A város olyannyira következetesen kitartott a koncepció mellett, hogy az alacsony padlós járművek széles körű gyártásának kezdeteit megelőzően elhatározott, a magas padlós szerelvényekkel és magasított peronnal kiépülő, de végső soron szintbeli, akadálymentes beszállást lehetővé tevő rendszer alapjaiban a mai napig változatlan. A város ezzel megspórolta az alacsony padlós konstrukció gyermekbetegségeivel, jármű-befogadóképességet korlátozó hátrányaival folytatott küzdelmet, mégis a szinte minden megállóban kialakított rámpáknak és lifteknek köszönhetően biztosítja az akadálymentes tömegközlekedést. Cserébe a felszíni megállók magas peronjai a városkép meghatározó elemei lettek.
A Plieninger Straße megálló magasított peronnal az U3 vonalon
A Stadtbahn koncepció megvalósításával párhuzamosan az autóközlekedés szintén utcaszint alá való terelésével, és a hegyen átvezető alagutak építésével sikerült a városközpont egy részét szinte teljesen átadni a gyalogosoknak. A Königstraße, ahol korábban villamos is járt, teljes egészében sétáló és bevásárló utca lett, amelyet hétköznap délutánonként és szombaton tömegével vesznek birtokba a városlakók és a turisták. A Königstraßén a keresztirányú forgalmat teljesen megszüntették, illetve a föld alá terelték, és a környező utcák is erősen forgalomcsillapítottak, lényegében csak az üzletek ellátására szolgáló forgalom zajlik rajtuk, vagy azok is sétálóövezetek. A város háború után megmaradt, illetve újjáépített nevezetességei szinte kivétel nélkül ebben a sétálóövezetben találhatóak.
Egy U5 vonalon közlekedő kocsi a Möhringen Bahnhof megállóban
A város turisztikailag fontos központjának utcáin tehát nem találkozunk a Stadtbahn sárga szerelvényeivel, azonban ha a föld alá térve mégis felszállunk rájuk, a város további érdekes pontjaira is eljuthatunk. Érdemes tehát felkutatni, merre kanyarognak innen, a völgyből a hegyoldalakra felkúszó vonalak.
Források:
de.wikipedia.org
ssb-ag.de
hampage.hu
